Végre itt egy zseniális igaz ember, aki a nagy nyílvánosság elött elsírta magát, majd a műsor vezetők is, amiből nem maradt ki a kevésbé érzékeny zsűri tag sem. Talán könnyezett a tv nézők jelentős része is. Igazán nagy és tiszta szívű mondhatjuk nyugodtan sztár énekesről van szó. A tv néző közönség is érzi, ezeket az emberi vonáasokat. Persze a hangja is van ahhoz, hogy ilyen érzelmi hullámokat tudjon felkavarni bennünk.  A csillag születik műsorban énekesi kategóriában aratja a sikereket a 31 éves Budapesti fiatalember. 
Ezt már István mondja: Mindig szerettem volna jobbat és jobbat kihozni magamból, és mivel úgy éreztem, hogy ez nem megy, állandó hiányérzet volt bennem. Nemcsak magamnak akartam bizonyítani, hanem a családomnak és a barátaimnak is. A tökéletességre való igény hajtott, ezért jelentkeztem ötször az Iparművészetire is. Nem adtam fel, meg akartam mutatni, hogy mennyit érek. A kudarcokat persze nagyon nehezen dolgoztam fel, már csak azért is, mert úgy gondoltam, a rajzolás a hivatásom. Rombolta az önbizalmamat a sorozatos sikertelenség, minden egyes kudarcélmény után úgy éreztem, mintha meghaltam volna.
Hála istennek, teljesen sosem pusztult ki belőlem az ambíció, bár ha a család nem segít, bizonyos, hogy nehezebben állok talpra. Nagy szükségem volt rá, hogy támogassanak lelkileg, és a mai napig is rájuk támaszkodom.
Valóban, ha így nézzük, két énem van. Az egyik a visszahúzódó alkotó, a másik pedig a kitárulkozó előadó. Nehéz összeegyeztetni a kettőt. Komoly vállalkozásnak tűnt olykor, pláne most, amikor döntenem kellett, hogy melyiket engedjem előtérbe. Egyre jobban körvonalazódik egyébként, hogy énekesként tudok igazán kiteljesedni, ez lesz az utam. Talán mondhatom: végre eljött az időm, hogy görcsösség nélkül bizonyítsak.
 Végre az énekléssel foglalkozom, ráadásul az előzmények miatt meg is tudom becsülni ezt. Meglehet, bölcsebbé tettek a kudarcok.