Máté Péter minden tekintetben kimagasló egyéniség a hazai zene történetében, ugyan nem tett (nem tehetett) szert akkora hírnévre, mint Bartók, Liszt, vagy Kodály, mégis tehetsége és tudása alapján méltó utódja világhírű zenészeinknek.

1947 február 4-én napvilágot látott egy kisfiú az akkor még félig romos Budapesten, hogy a 70-es években, a keleti tömbben minél ismertebbé tegye a magyar könnyűzenét és szólóénekesként példátlan népszerűségre tegyen szert. A zenével való örök barátsága már nagyon fiatalon megköttetett. 6 évesen magántanárral kezdett megismerkedni a zongorával és gitárral, melyek élete végéig leggyakrabban használt melódia-keltői voltak. A fiatal Máté Péter széles skálájú hangját is hamar felismerték, ezért énekelni is elkezdett tanulni. Minden bizonnyal ezen rendkívül széles ívű oktatásnak köszönhető, hogy később amolyan "zenei polihisztor"-rá vált.

A szakma egyre inkább felfigyelt a fiatal tehetségre, így mind több zenész ismerős kezdett foglalkozni vele különböző zeneiskolákban, ahol a klasszikus zene is közelebb került hozzá. Ennek köszönhető későbbi sokoldalúsága, mely annyi kiforrott felvételt eredményezett. Többek között Geszler György zeneszerző foglalkozott vele sokat és a Magyar Rádió Stúdiójába is bejutva (ugye nem kell mondani, hogy akkoriban oda nem sokan jutottak be) Balassa P. Tamás és Bágya András tanította. Ezek a sokrétű tanulmányok a későbbiekben rendkívül nagy előnyére váltak, amikor saját elképzeléseit nem kellett rábíznia több hangtechnikusra, a "maga ura" volt és így maximálisan precíz.